Kurva lassan fő a kávé, piffednek a szem alatti kofferek, és egy fehér pamut köntösben várom, hogy valahogy elinduljon a nap. Lehet már túl sokszor veszem elő ezt a reggel témát, de valóban elég nagy problémáim vannak, nem is a napszakkal, inkább annak kikerülhetetlen hatásaival, miszerint az ember nekivág egy újabb ismeretlen napnak, és ez az a minimális időkeret, mikor erőt gyujt annak átvészelésére. Végiggondolja a napi menetrendet, miközben azon morfondirozik, melyik programból tudna még úgy lecsipni egy keveset, hogy hazajöhessen és vakarhassa a hasát ismét egy fél órát, vagy magáévá tegyen pár szalonna katonát, lilahagymával. Igazából rájöttem hogy engem csak is ez a tervezői hozzáállás segit, hogy valahogyan kijussak az ágyból, elbotorkálva a kávéfőzőig, és tartja bennem a lelket, hogy az elviselhetetlen napból, egy fokkal elviselhetőbbet alkothassak. Ez az elmúlt pár percben is lezajlott. A tervezés legalább 20 percet vett igénybe, és az egész egy 'Faszom' felkiáltásba torkollott, majd szerény személyem, én, és Ich, eldöntöttük, hogy a mai nap programjait halasztjuk egészen délután 5ig, addig azonban kávéfőzés, henyélés. A tervek szerint irás befejezés, szóval kedves netes olvasó örülj!
Jut eszembe, kurva lassan fő az a kávé.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
